Köszönöm, hogy itt vagytok:)

szerda, március 21

A kórházban is varrogattam.

Betegségem története


Hol is kezdjem el?- valahol az elején. 2008 szeptemberben nagyon elestem , beütöttem a fejem és a jobb térdem.A térdem azóta is fáj, habár a röntgen nem mutatott ki törést vagy repedést. A járásom kissé bizonytalanná vált. Elmentem a háziorvoshoz, aki beutalt szakrendelőbe a neurológiára. Ott az orvos megvizsgált, szemembe lámpázott, vícsorítsak, nyújtsam ki a nyevem, majd a térdemre koppintott, hogy jó -e a reflexem. Mindenem jó volt, csak a vérnyomásom szaladt fel 140/90-re, a megsazokott 110/70-ről. El lett döntve, hogy pánik beteg vagyok, és depressziós. Kaptam egy csomó gyógyszert, de nem sokáig szedtem,mert levitte nagyon a vérnyomásom, és úgy éreztem nem fogom magam mérgezni. Nem adtamfel a reményt, mindenáron megakarok gyógyulni!

Elmentem másik orvoshoz,Debrecenbe, ott 10 napig befektettek kivizsgálásra.

Nagyon lelkiismeretes munkát végeztek. Gerincvízet vettek, hogy ebből megállapítsák a bajomat, mert az orvosom azt mondta, nem vagyok se depressziós, se pánik beteg."Megnyugodtam". Nagyon fájt a gerincvíz vétel, egy székre kellet ülnöm oldalt és domborítani a hátam, a harmadik tűszúrásra sikerült eltalálni a gerinc közt,mert mindig csontba ütközött a tű. Három napig feküdnöm kellett, csak a w.c.-re mehettem ki, és sok folyadékot kellett innom. Sajnos ebből a leletből nem tudtuk meg a bajomat. Hála Istennek negatív lett. Majd CT-n, MRI-n -EEG-n , ultrahangon vizsgáltak, semmi eredmény. Tíz nap után haza engedtek, semmit nem tudtunk. Közben a beszédem is romlott, darabos és ha elfáradtam érthetetlenné vált. Fél év múlva kontroll, de az orvosomon kifogott a betegségem. Még mindig nem adtam fel, pedig telt-múlt az idő. Kaptam egy címet a férjem barátjától, Kecskeméten, elmentem egy magán rendelésre, a nyugdíjas neurológus megvizsgált, megnézte a leleteimet és azt mondta: -Önnek egy ritka betegsége van, víssza-víssza hívhatnám ellenőrzésre, de semmi értelme nincs, van egy tanítványom a neurológiai klinikán Pesten, ilyen ritka betegségekkel foglalkozik, és elküldöm oda. (Itt legalább megmondták a turtit) Elmentem a klinikára, ha máshol nem, itt biztos meggyógyítanak. Nagyon kedvesen fogadtak, egyedül voltam a szobába,TV- m volt, nézhettem kedvemre, meg persze varrtam kézzel. Itt is vittek mndenféle vizsgálatokra, EKG, orr-fül-gége, szemészet, stb. szóval tíz napig mindig volt programom, délután háromig.

Karácsony előtt haza engedtek , a professzor nagyon kedvesen elmondta, hogy:- Mehetek én Japántól Amerikáig, gyógyíthatatlan a betegségem, de van egy örömhír, nem vagyok szervi beteg ,sokáig élhetek evvel a betegséggel.de idő múltával kerekes székben kötök ki. Lehet, hogy örököltem a betegséget. Ezt majd júniusban tudom meg, akkor kell kontrollra mennem. Vérvétellel nézik a gén vizsgálatot.

Most bent voltam itt helyben a rehabilitáción három hétig,ezt nem hagyom ki, szeptemberbe újra megyek. Kaptam kezeléseket, gyógytornát, jártam logopédushoz, a beszédem sokat javult. Megtanítottak rendesen bottal járni. Most itt tartok. Meg ígényeltem a mopedet, de még a szemészeti vizsgálattól függ, hogy megkapom-e. Április 2-re kaptam a szemészetre időpontot.

Mindig van egy kis öröm az életemben , a gyerekeim és az unokáim, akikre büszke vagyok, na meg a foltvarrás.

Most jelenleg ott tartok,hogy megtanultam bottal közlekedni,.de nem adom fel, mert az orvosok is tévedhetnek.