Vers egy amatőrtől

Egyik kedves szobatársam írta, az Ő szemszögéből értelmezzük.
                     MOZAIKOK
A Rehabilitációs osztály II.emelet életéből, Ilonka nénitől a 213 szobából.

Kimentem én a teraszra, ráültem a kis sámlira.
Timi, Kriszti a két lady, könyörögve hadát kéri:
"Jobbra fordulj! Nyakad tekerd! Nézz előre! Emelj kezet!
Előttem a délceg Péter, lelkem bánja: csak Őt nézem.
E tornának az a nyitja, szép és csinos lány tanítja

Van itt minden kínzó eszköz, ingyen juthatsz "mindezekhöz".
Infúzió is csordogál, nyakad, hátad mit ki nem áll.
Nem hittem még sok-sok éve, "dedó" lesz a nóta vége.
Tündi mondja: Építs tornyot! Magamban én csak  mosolygok.
Pedig nehéz ez a munka, hát még ha jön: az a gyurma.

Erika egy csoda Ember, drótot, kábelt folyton teker.
Ide tapaszt, oda kapcsol. mint a villám száguld, lohol.
Mosoly ragyog arcocskáján, fénylik szeme pofikáján.
Keni, vágja ezt a szakmát, imádja a hivatását.

Mi történt az egyik napon? Égbe szökött a pulzusom.
Szörnyű recept! Ez a végem! Némaság lett ítéletem.
Uram Isten! Mért büntetsz így?! Kenyerem az ízes"beszíd".
Andi szavát megfogadtam, becsületem megtartottam.
Pulzus lement a száz alá, szívem finoman kalapál.

Példaképünk legyen Kata, három gyermek édesanyja.
Tolószékben ül Ő mindig, kedves száján mosoly: végig.

Ötöst leltem a szobában, Kati, Mari,Ica: párban.
Himző, ügyes a Marika,bölcs tanító a Katuska.

Nővér lohol, folyton talpal, lázat mérnek, szurit adnak.
Reggeli és ebédosztás, nem kis dolog ugye pajtás?
Munkájukat értékeljük, mindnyájukat megöleljük.

A Rehabon csúcs nap: péntek, jön a derék nővér-sereg.
Élükön a Főorvosunk,vezet, mint a tábornokok.
Rátekint a betegekre, meg a komoly leletekre.
Jó kezekben van az Osztály, lelkekbe is gyorsan belát.
A Főorvos és csapata, köszönetünk így kaphatta.
Éljen soká egészségben, áldja Isten ezt a népet!
Kívánunk mi boldogságot, száz és ezer szép virágot.

                 Írta: Ilonka néni nyd. tanárnő

Az egész neve nem publikus, a kérésére.